Számomra mindig megható pillanat, amikor az édesapa ráadja a vőlegényre a zakót, vagy megköti a nyakkendőjét. Ezt sokszor egy őszinte, mély kézfogás vagy ölelés követi. Két fiúgyermek apja vagyok, és bár még nem házasok, már most előre izgulok attól a pillanattól. Fotósként is mindig végigfut a hideg a hátamon, amikor ezt látom és átélem.
Akár az édesanya, a barátok, a testvérek vagy az édesapa segít a vőlegénynek a készülődésben, mindig arra törekszem, hogy finoman segítsem a helyzetet, és megfelelő szögbe kerüljek úgy, hogy közben a pillanat természetessége megmaradjon. Nem szeretném megrendezni azt, ami magától is őszinte: a legmeghatóbb, sokszor könnyes pillanatokat keresem és kapom lencsevégre.
A vőlegény készülődésének fotózása az esküvői történet fontos nyitánya. A zakó, a nyakkendő, az óra vagy egy utolsó igazítás részletei mellett számomra az emberi kapcsolatok a legfontosabbak. Marosvásárhelyen és Maros megye településein tartott esküvőkön is ezekből az apró gesztusokból születnek azok a képek, amelyek évekkel később is felidézik a nagy nap előtti izgalmat, a család közelségét és azt a különleges pillanatot, amikor mindenki érzi: hamarosan elkezdődik az esküvő.
